„Szentimrésnek lenni jó és kiváltság!”

Interjú Tamás Éva főigazgatóval

Gaszper Anna és Kelemen Péter 9.c osztályos tanulók kérdezték az idei évben kinevezett Tamás Éva főigazgatót munkájáról és az iskolához fűződő kapcsolatáról.

Sokan tudják Igazgatónőről, hogy ebben az intézményben volt diák. Mennyiben volt más az akkori intézmény amikor még itt tanult? Tudna konkrét példákat hozni a szabályok változására az évek során? Volt már akkor olyan elképzelése, hogy valamikor az intézmény igazgatója lesz?
Iskolánk a rendszerváltozás után indulhatott újra, így nagyon más volt az akkori társadalmi helyzet, mint most 2024-ben. Nagyon kevés egyházi iskola volt, így kiváltságnak számított, ha valaki ilyen iskolában tanulhatott. Egy éppen induló iskola volt még, így fokozatosan töltötték meg a diákok az egyes évfolyamokat. Fölöttem csak egy évfolyam volt, így jóval kevesebben is voltunk. Bár az osztálylétszámok viszont jóval magasabbak voltak: mi 36-an kezdtük az első évfolyamot és ebből 32-en itt is érettségiztünk le. Akkoriban havonta csak egyszer utazhattunk haza, a többi szombaton pedig iskola volt. Ugyanúgy tanultunk, mint hétköznap. Akkor még a technika sem volt ennyire fejlett, így nem voltak okoseszközök, mobiltelefonok. Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha is egy iskolának az igazgatója legyek. 14 évesen beköltöztem a kollégiumba (faluról városba), el kellett szakadnom a családomtól, önállóvá kellett válnom, beilleszkedni egy teljesen új közösségbe… Ez sokkal nagyobb kihívás volt számomra, mint azt gondoltam volna.

Mikor döntötte el Igazgatónő, hogy a tanári pályát választja? Miért pont a matematika-fizika szakra esett a választása?
Már kisiskolás korom óta vonzott a tanári pálya. Olyan pedagógusok álltak előttem példaként, akiknek a személyes példája, elhivatottsága is ezt erősítette bennem. Mivel ezt a két tantárgyat szerettem leginkább, így ezek mellett döntöttem. Bár a többi tantárgyat is nagy szorgalommal igyekeztem megtanulni, de pl. a történelem sohasem tartozott a kedvenceim közé.

Hogyan látja Igazgatónő, milyen mértékben változtak a tanulási szokások az elmúlt években?
A technika fejlődésével a tanulási módszerek, az elvárások is sokat változtak. Ma már kevésbé fontos a lexikális tudás. Sokkal inkább előtérbe kerül a problémamegoldás, a kreativitás, a csapatmunka. De mindezek ellenére szerintem nagyon fontos a rendszeresség, a rangsorolás. Lépésről lépésre, napról napra készülni sokkal hatékonyabb és hosszabb távon is fenntarthatóbb tudás szerezhető meg, mintha csak az utolsó percben próbálunk iszonyatos mennyiségű anyagot megtanulni. Nagyon fontos a gyakorlás, a közös munka. Kollégistaként sokat tanultam a többiekkel együtt, korrepetáltuk egymást, felmondtuk együtt a leckét, átbeszéltünk közösen egy-egy témát.

Melyek azok az értékek, amelyeket a gimnáziumi élete során kapott, és úgy érzi, most alkalmazni tudja ezeket a munkája során? Kapcsolódnak ezek egy-egy tanárához is?
Nagyon sokat köszönhetek egykori tanáraimnak, nevelőimnek. Közülük szinte már mindenki nyugdíjas, de ma is jó kapcsolatban vagyok velük. A rend szeretetét, az egymásra való odafigyelést, az elfogadást, empátiát, a közösség megtartó és támogató erejét ők erősítették bennem. Ezeket az értékeket már a családomban is megkaptam, de ők mélyítették el bennem.

Mit szeret Igazgatónő legjobban a Szent Imre közösségében?
Amit a szentimrés közösségben a legjobban szeretek, az maga a KÖZÖSSÉG. Diákként és pedagógusként is ugyanazt élem meg nap mint nap. Együtt tenni, egymásért, közös cél érdekében, de úgy, hogy közben megtanulsz kompromisszumot kötni, elfogadni a másikat. Régen is voltak és ma is vannak nehezebben szerethető diákok, kollégák. De megtanuljuk egymást elfogadni, miközben neveljük önmagunkat és egymást.

Úgy tudjuk, hogy Igazgatónő is kollégista volt. Kétszer is, diákként majd később nevelőtanárként. Milyen szép emlékeket őriz ebből az időszakokból?
Diákkoromban eleinte nagyon nehéz volt a kollégiumi élet, hiszen 14 évesen elkerülni a család biztonságából ma sem egyszerű. A havi egyszeri hazalátogatást pedig nem volt könnyű megszokni. De nagyon sokan voltunk kollégisták, hamar összebarátkoztunk. Tanári pályám elején, több mint 10 évig laktam még a kollégiumban, sok pályakezdő kollégámmal együtt. Így sok olyan diákkal is megismerkedhettem, akiket egyébként nem tanítottam. A karácsonyi ünnepi vacsorák, a kántálás, a különböző műsorok, ballagások mind szép emlékek maradtak.

Igazgatónőt mi motiválta, hogy annak idején a Szent Imrében tanuljon? Miért szeretett ide járni?
Annak idején főleg az egyházi nevelés miatt választottam ezt az iskolát, mivel még nem igazán volt híre az itt folyó szakmai munkának. De már az akkori szaktanárok is nagy lelkesedéssel és szakmai tudással rendelkeztek, így nem bántam meg az akkori választásomat. Pedig akkoriban a Krúdy matek tagozatára készültem, de az iskolai közösség annyira elvarázsolt, hogy mindenképpen szentimrés diák szerettem volna lenni. Szerencsére már akkor is volt matek tagozat, így könnyű volt a választás.

Mit üzen Igazgatónő a jelenlegi és jövőbeni diákoknak: miért jó itt tanulni?
Mit üzenek a diákoknak? Szentimrésnek lenni jó és kiváltság! Itt sok olyan dolgot megtapasztalhattok, amit sajnos sok más iskolában nem. A tanulás fontos, hiszen a jövőtöket itt alapozzátok meg. De mindeközben fejlődni és formálódni is kell, hiszen nem mindegy, hogy milyen emberré váltok. Az ember alapvetően társas lény, hiszen így lettünk teremtve. Ezért is nagyon fontos, hogy minél több közösségi programban vehessünk részt: csiszolódunk, formálódunk, változunk közben. Legyetek bátrak, legyenek céljaitok, álmaitok! Keressétek az utat, hogyan lehet azokat megvalósítani, de úgy, hogy azzal ne ártsatok másoknak! Égjen mindig szívetekben a Krisztusi lángoló tűz, szenvedély, tenni akarás! Ha bátran odabízzátok magatokat Istenre, Ő megadja nektek azt, amire a legnagyobb szükségetek van. Tudom, ez nem mindig könnyű és sokszor nem is értjük, hogy bizonyos dolgok miért alakulnak úgy az életünkben. De ha hittel éltek, akkor mindez könnyebb lesz.

Mindannyiunknak vannak fárasztó, nehéz élethelyzetei. Ilyenkor mi az, ami segít átlendülni ezeken?
Életünk nehéz helyzeteiben mindig támaszkodhatunk a családra, a barátokra. De lehetnek olyan körülmények is, amikor nem tudnak eléggé bátorítani vagy átlendíteni a nehézségeken. Viszont a hit ereje mindig adhat annyi erőt, bátorságot, hogy ezeken a nehézségeken is át tudjunk lendülni. Sokan elfelejtik, hogy reménytelen helyzet nincs; ezt csak a reményvesztett emberek állítják. Egy szentimrés diák vagy tanár olyan kiváltságos helyzetben van, hogy bármikor elvonulhat a kápolna csöndjébe. Akár egyedül, akár közösen mondunk egy imát, egy fohászt, mindig ott lesz az, Aki hallja kérésünket, látja örömünket, bánatunkat.

Köszönjük szépen Igazgatónő válaszait! Isten áldását kérjük munkájára!

Gaszper Anna és Kelemen Péter 9.c