Londoni életképek – Tanulás és fejlődés egy év távlatából

2025.09.04. Nagy Katalin

2024 szeptemberében egy nagyon inspiráló előadással köszöntél el tőlünk, és adtál új erőt azoknak, akik külföldön szeretnék folytatni a tanulmányaikat. Most azt szeretnénk kérni, hogy az első tanév próbatételeit átélve adj számunkra egy kis betekintést a londoni egyetemi életbe, a tanulmányaidba.

Kovács Gáborral, volt tanítványunkkal beszélgettem.

– Először is, hogy vagy? Hogyan zárult az első évi vizsgaidőszakod? Hol tartózkodsz most, mikor tervezel visszautazni?

Először is szeretném megköszönni a megkeresést. Őszintén szólva jól érzem magam, úgy érzem, az elmúlt egy év alatt rengeteget tanultam és fejlődtem. Sikeresen zártam az első vizsgaidőszakomat is, hiszen nemcsak átbukdácsoltam a tárgyakon, hanem First class eredménnyel zártam. Bár az első év eredménye még nem számít bele a végső minősítésbe, de úgy gondolom az első megpróbáltatás sorsdöntő, amellyel meg tudom alapozni a jövőmet, illetve megerősít abban, hogy jó úton járok, és talán valóban jól csinálok valamit. A nyaram is tartalmasan telik, sokat utazom Európában, emellett pedig Nyíregyházán is sok időt töltök. Szeptember közepén a tanév kezdete előtt tervezek néhány nappal korábban visszautazni.

– Az év során mennyire volt honvágyad?

Az első hónap különösen nehéznek bizonyult, mivel nem ismertem senkit Londonban, minden teljesen új és ismeretlen volt számomra. Ebben az időszakban szerintem kulcsfontosságú, hogy az ember mögött stabil családi háttér álljon, amely támogatást nyújt a nehézségek átvészelésében, ebben az esetben a szüleimre és közeli barátaimra gondolok. Ugyanakkor megnyugtató érzés volt az is, hogy mégsem vagyok a világ másik felén, ha szükséges, akár 9-10 órán belül haza tudok jutni Nyíregyházára.

– Mesélj kérlek, milyen volt a társasági élet az egyetemen, sikerült kapcsolatokat építened, barátságokat szőnöd?

Úgy gondolom, London kiváló hely a kapcsolatépítésre, és bátran ajánlanám mindenkinek ezen a téren. Rengeteg lehetőség nyílik az ismerkedésre, különösen az egyetemen keresztül, ahol számos közösség (society) működik. Ezek közül sok a szakmai érdeklődéshez kapcsolódik, például a robotika vagy az F1 témájú mérnöki csoportok, de ugyanígy megtalálhatók sport- és kulturális közösségek is, mint a History vagy a European Society. Emellett ott van például a Business and Finance Society, ahol különböző iparágak vezetői, például a Lamborghini vagy a Brighton & Hove Albion (Premier League futballcsapat) pénzügyi igazgatói tartanak előadásokat. Ezek kiváló lehetőségek arra, hogy az ember inspiráló háttérrel rendelkező emberekkel találkozzon, és új nézőpontokat ismerjen meg. Természetesen a kapcsolatépítés nem mindig a hivatalos eseményeken történik, néha egy pingpong, vagy biliárdmeccs a kollégium közösségi terében is remek alkalmat kínál az ismerkedésre. Fontos azonban kiemelni: ezeket a lehetőségeket az egyetem ugyan biztosítja, de neked kell élned velük. Neked kell elindulni, megszervezni a napodat úgy, hogy ezek beleférjenek, és nyitott szemmel kell járnod. Ez nem mindig könnyű egy hosszú, fárasztó nap után. Sokszor nehéz rávenni magamat is arra, hogy még metrózzak vissza a kollégiumtól az Egyetemre egy-egy program miatt. Persze van, amikor reálisan el kell ismerni, hogy valami nem fér bele, és a tanulás mindig elsőbbséget élvez. Ugyanakkor kapcsolatépítés és emberi interakció nélkül az egész élmény könnyen üressé, közönyössé válhat. Bízom benne, hogy a jövőben még sok új embert ismerhetek meg, mert ezekben a lehetőségekben óriási potenciál rejlik.

– Hogyan nézett ki egy féléved? Hány tantárgyad volt? Mi volt a kedvenced az első félévben? És a másodikban?

Az első és a második félév során is négy tantárgyam volt: ezekből egy-egy projektalapú, a többi három pedig hagyományos előadás keretében zajlott. Őszintén szólva, nem tudnék egyetlen kedvenc tantárgyat kiemelni, mivel mindegyik más-más módon adott értéket, ezek közül sokat csak később értettem meg igazán. Természetesen volt, amelyikben több sikerélményem volt, másban kevesebb, de összességében mind hozzájárult a fejlődésemhez.

Tanultam többek között energetikát, elektronikát, matematikát, mechanikát és anyagtudományokat, és épp az a legérdekesebb ezekben, hogy szorosan összekapcsolódnak, és egyik sem működik a másik nélkül. És ezt majd a gyakorlatnál kifejtem, de jó, egyszerű példa erre a négyütemű robbanómotor: van benne energiaáramlás, átalakulás, hőtan, kinematika az egyenleteket megoldása, amely matematikai tudást igényel, az előbbi kettő miatt milyen anyagot érdemes használni a megvalósításhoz, azaz mind szorosan összefüggenek egymással.

Számomra az egyik legélvezetesebb része a tanulásnak az, amikor egy témát, például statikát elkezdek átlátni, érteni, majd újabb és újabb tényezők kerülnek be, amelyek tovább bonyolítják a képet. A végén az ember rájön arra, milyen keveset tud még valójában, és ez egyszerre kihívás és motiváció is. Éppen ezért nem tudok kedvenc tantárgyat választani: mindegyiknek megvan a maga szépsége és szerepe.

– Milyen gyakorlati óráid voltak?

A laboratóriumi gyakorlatok során rengeteg mérést, kísérletet és technikai feladatot végeztünk, például egy hidraulikus szivattyút kellett megépítenünk, és a tanórákon tanult folyadékmechanikai képletek segítségével számoltunk. Ami nagyon új volt számomra az a két projektalapú tantárgy. Nehéz is lenne röviden összefoglalni, mert teljesen más szemléletet kívánt, mint a hagyományos órák. Ahogyan korábban is említettem, a képzés célja, hogy a valós élet kihívásaira készítsen fel, ezek a projektek pedig pontosan ezt a célt szolgálták.

Az első félév projektje kifejezetten nehéznek bizonyult, hiszen egy eléggé szabadelvű feladat volt. A feladat az volt, hogy olyan, jelenleg nem létező, terméket tervezzünk, amely hatékonyabbá teszi az egyetemi kampusz hulladékgazdálkodását. A kihívást tovább fokozta, hogy a csoportunk hét teljesen különböző gondolkodású diákból állt, és a feladat közösen megtervezni és a műhelyben prototípust építeni belőle. Mind a heten, mint mérnök hallgatók saját ötlettel érkezett, így az első kihívás az volt, hogy eldöntsük, melyik irányba induljunk tovább, melyik koncepció valósítható meg a rendelkezésre álló időn és költségvetésen belül. Utóbbira különösen figyelnünk kellett, hiszen egy „saját valutát” kaptunk, amivel gazdálkodni kellett a projekt során.

Meg kellett találni, ki milyen feladatot tud a leghatékonyabban ellátni, legyen szó tervezőprogram használatáról vagy épp kézügyességet igénylő műhelymunkáról. Emlékszem az első látványtervre, amikor a mechanikus kukánk ötlete először formát öltött, és végül mi lett belőle. Fontos tanulság volt, hogy merjünk nagyot álmodni, hiszen technológiai fejlődés is csak így valósulhat meg, de ugyanakkor meg kellett tanulnunk a realitás talaján maradni: az utópisztikus, megvalósíthatatlan elemeket végül el kellett hagyni.

Ez a tantárgy rengeteget adott, emberileg és szakmailag egyaránt. Egy kis ízelítőt adott abból, milyen kihívásokkal kell majd szembenézni a valós világban. Rámutatott arra is, hogy a mérnöki munka nem csak műszaki tudásról, hanem hatékony kommunikációról, csapatmunkáról és kompromisszumkészségről is szól, legalább annyira, mint a matematikai modellezéről.

-Van rálátásod az itthoni egyetemi rendszerre? Miben különbözik tapasztalataid alapján az angliai rendszer?

Az itthoni felsőoktatási rendszerről leginkább volt osztálytársaim, különösen közeli barátom, Szabados Benedek tapasztalatai alapján van némi rálátásom, aki zárójelben megjegyezve kiváló eredményekkel, talán évfolyama legjobbjaként végezte az évet az Óbudai Egyetemen. Úgy látom, hogy a magyar rendszer sokkal elméletibb jellegű, és jóval több tantárgyból áll, azonban sok esetben hiányzik belőle a gyakorlati alkalmazás. Véleményem szerint a mérnöki pálya lényege abban rejlik, hogy az elméleti ismereteket a gyakorlati alkalmazással ötvözzük. Egy másik lényeges különbség, hogy én egy négyéves képzés keretében a mesterfokozatot is megszerzem, míg ő három és fél év alatt csak az alapszakot végzi el. Ezért az én képzésem intenzívebb, gyorsabb ütemű. Nem elhanyagolható tény, hogy mivel a mi egyetemünkre nehezebb a bekerülés, más alapanyagból tudnak dolgozni a professzorok, a hallgatók pedig erősebben tudják motiválni, „húzni” egymást: mindenki hoz valamilyen erősséget, amiből a többiek is tanulhatnak.

Tovább gyorsítja a rendszert, hogy nálunk a vizsgákból csupán egyetlen újrapróbálkozási lehetőség van, ha az sem sikerül, akkor az egész évet meg kell ismételni. Ez nemcsak időben, de anyagilag is komoly teher, így önmagában is jelentős motivációt jelent a teljesítésre.

– A tanulmányaid lehetővé tették, hogy gyakran hazautazz, vagy sokat kellett tervezned miattuk az utazást?

Természetesen akadtak elfoglaltabb időszakok is, különösen a csapatprojektek vagy a gyakorlati órák idején, ahol a személyes jelenlét kiemelten fontos volt. Ugyanakkor minden előadásról készül felvétel, így az órák online is visszanézhetők, ami nagyban megkönnyíti a rugalmas időbeosztást. Ennek, valamint a gyors hazautazás lehetőségének köszönhetően rövidebb hazalátogatások bármikor megoldhatók.

– Volt lehetőséged más országokba is ellátogatni? Az egyetem kínálta lehetőségekkel éltél, vagy saját ötlettől indítva utaztál?

London önmagában is hatalmas város, és új környezetként az első évben nem is igazán kerestem aktívan további lehetőségeket. Ugyanakkor, mivel sok nemzetközi kapcsolatom van, elsősorban ezeknek köszönhetően tervezek néhány utazást, amelyek inkább személyes, privát célokat szolgálnak majd.

– Mennyire tartod magad világpolgárnak?

Úgy gondolom, hogy világpolgárrá válni egy hosszú folyamat. Éppen ezért igyekszem a szabadidőmben minél többet ismerkedni, és pont emiatt nem kizárólag mérnöki közösségekhez csatlakozom, hanem szélesebb körben, különböző nézőpontokból szeretném megismerni a világot. London maga is egy metropolitán, sokszínű város.

– Egy év tapasztalatából tudnál-e még el nem hangzott tanácsot adni a szent imre fiataljainak a külföldi tanulással kapcsolatban? Vagy megerősíteni az elmondottak közül néhányat?

Ahogy a tavaly szeptemberi előadáson is említettem, nagyon fontos a nyelvtudás folyamatos fejlesztése, hiszen anélkül ezek a lehetőségek nem nyílnak meg előtted. Emellett elengedhetetlen, hogy mindig nyitott szemmel járj, mert sosem tudhatod, kivel futsz össze. Például a legközelebbi barátomat Londonban egy teljesen véletlen helyzetben ismertem meg, aki már meg is látogatott Magyarországon. Fontos megtalálni az arany középutat a tanulás és a szocializálódás között, valamint megtanulni önállóvá válni, hiszen az egyetemen már nem adnak mindent készhez, csak útmutatást kapunk. Meg kell tanulni kezelni a bukásokat, felállni belőlük, alázatosnak maradni, és elfogadni, hogy mindig lesz nálunk jobb. Angliában van egy „sink or swim” kifejezés, ami tökéletesen leírja a helyzetet: Ha nem veszed fel a ritmust, nem tanulsz rendszeresen, már az elején elsüllyedsz. Ezzel a problémával minden diák szembesül, de nálunk különösen, mert tantárgyanként a beadandón és egy vizsgán kívül nem kérnek folyamatos számonkérést. Sajnos, ha egyszer elsüllyedsz, onnan nagyon nehéz a visszaút.

Ezért a legfontosabb tanácsom, hogy törekedjetek az egyre nagyobb önállóságra.

Erőt és kitartást kívánok minden Szent Imrés diáknak!