„…tiszta tekintet, új mosoly éled…”
Nagyon kedves meghívásnak tettem eleget a mai napon: Nyíregyházán jártam, a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola BODZAVIRÁG VERSMONDÓ című rendezvényén.
Nagyon kedvesen fogadtak, az előzetes beszélgetés során sejthető volt, hogy remek hangulatú rendezvényen veszek majd részt.
A megnyitó az iskola kórusának az előadásával kezdődött, és bevallom: elszorult a torkom a meghatottságtól, mert Nemes Nagy Ágnes versét/ Balázs Árpád zenéjét alapvetően is szeretem, a mai szavalóversenyt pedig csodálatos nyitánnyal indították a tiszta gyermekhangok:
„Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból”.
A második évfolyam versmondását hallgattam végig, az ő zsűrijüknek voltam az -névlegesen- elnöke, de akkora értékelési, elbírálási, véleményezési összhang volt közöttünk a zsűritársaimmal, hogy mindhárman együtt éreztük nehéznek azt a feladatot, hogy helyezetteket, sorrendet minősítsünk, pillanatok alatt egymásra hangolódtak a szempontjaink.
Sok szavalóversenynek voltam már a részese, de ennyi tehetséges gyereket egy helyen és szinte egy időben még nem volt szerencsém hallani: minden gyermek maximálisan felkészült, s szinte miniatűr előadóművészi produkciókat varázsoltak a társaik, felkészítőik, rokonaik és a zsűri elé. A színvonalas előadásokat hallgatva tökéletesen megállta a helyét a sokat hangoztatott „nehéz dolga van a zsűrinek”, mert itt gyakorlatilag a lehetetlennel volt egyenlő a választás: egyre szigorúbb kritériumokat kellett szabni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a szavalatok között.
A verseny előtt, alatt és az eredményhirdetés során egyaránt éreztem, hogy mennyi munkát, előkészületet, tervezést, odafigyelést, kedvességet, lelket varázsoltak a szervezők, kivitelezők ebbe a mai alkalomba: minden perc és mozzanat tökéletesen működött, egyetlen megakadási vagy csúszási pillanat nem fordult elő, a gyerekek és a vendégek kényelméről, elégedettségéről is folyamatosan gondoskodtak.
Az eredményhirdetés ünnepélyes és nagyszabású volt, a versmondók szép ajándékokat, a helyezettek méltó jutalmakat, a zsűri pedig szívet melengető meglepetéseket kapott. Boldogan nézegetem és használom majd a kézzel (és szívvel) készített, horgolt könyvjelzőt, kulcstartót, poháralátétet, s külön megemlíteném az erre az alkalomra készített csokit, amelynek a papírján az iskola neve, a dátum, az esemény logója emlékeztet majd erre a szép napra, a bodzavirágból kötött csokor pedig a versmondó verseny -úgymond- jelképeként illatozik mellettem, most még a vonaton, nemsokára pedig otthon, az asztalon.
Szívből köszönöm a meghívást, a fogadtatást, igazán szépséges emlékként őrzöm majd meg a mai napot, és Nyíregyházáról ezentúl mindig ez az iskola, a dolgozói és a kis szavalók jutnak majd eszembe!
Bodzavirág Versmondó Dallam a vers most: lágy, üde íve gyermeki hangon szökken a szívbe, tiszta tekintet, új mosoly éled: bodzavirágos a versben az élet. Díszben a templom, ünnepi, tiszta fénye a lelkünk tükrözi vissza, béke a szívben: az ég belefonja, ünnepi dal ma a versben a bodza.
Vesztergom Andrea kortárs magyar költő gondolatai a versenyről
EREDMÉNYEK
