„Szállj költemény, szólj költemény…”
„Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény,- van idő, csípjük csak fülön…” (József Attila: Szállj költemény)
A költészet ad – és ha hagyjuk, akkor mi is adhatunk általa. Egy érzést, egy gondolatot, egy pillanatnyi csöndet a zajban. Nem kell hozzá semmi, csak egy kis nyitottság. Nem kerül pénzbe, csak egy kis időt kell rászánni. Időt arra, hogy megálljunk és értékeljük, hogy valaki egyszer leírta azt, amit talán mi is érzünk.
Április 11-én, József Attila születésnapján a magyar költészet régmúlt és mai költői előtt tisztelegtünk. A 3.b és 3.c osztály tanulóinak irodalmi, zenés műsorával emlékeztünk meg erről a nevezetes napról.
