AktuálisÁltalános iskolaDiákszemmelEgyéb kategóriaHagyományaink, ünnepeinkHitéletünkKözösségi életProgramjaink

„ Fény lesz majd, hogy más is lásson, így lesz benned: Szentkarácsony! ”

„S mire elfogy minden fátyol: Ott a Gyermek, ott a jászol … „

Váljunk gyerekké, hogy újra emberek legyünk. Ez az idézet a műsor elején eléggé a
szívembe mart. És ahogy néztem a műsort, rá kellett jönnöm, hogy a világ változik,
de vajon milyen irányba? Azt hiszem, ezt mindenki tudja. Sajnos a rohanó,
világban, ahol már bedarál a divat, a média, az emberi gyarlóság, a sok csalódás,
egyre kevésbé merünk emberek lenni, az élet apró örömeit észrevenni, netán
értékelni….Sok szülő, felnőtt maga teszi fel a gyerekekre a szemellenzőt.
Mikor vesszük észre, mikor ébredünk már fel végre, hogy amerre tartunk, az
nagyon rossz irány. Jó volt látni a gyerekeken az izgalmat, a mosolyokat, ahogy
segítették egymást, ahogy arra törekedtek, hogy az előadásuk jól sikerüljön.
Hihetetlen élmény volt számomra, amit nagyon köszönök minden tanárnak,
gyermeknek! Áldott, Békés Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Kívánom, hogy
legyünk újra jó emberek
!

Czető Andrea Mokánszki Anna édesanyja

Anyai szívemet a büszkeség mellett a végtelen hála és szeretet járta át ma délelőtt, amikor gyermekeink, a 3. évfolyamos tanulók, visszarepítettek minket az első Karácsonyig, s megmutatták az ünnep valódi üzenetét! Sajnos a mai világban valóban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Karácsony nem csak az ajándékokról szól, hanem a Megváltó születésének örömünnepe! Azt hiszem, ma mindannyiunk szívében megszületett a kis Jézus! Köszönjük ezt az élményt a gyermekeknek és külön köszönet a felkészítő pedagógusok áldozatos munkájáért! Mindannyiunk nevében kívánok Áldott Ünnepeket az iskola minden dolgozójának, tanulójának és családjaiknak!

Dakóné Bóz Erika Dakó Hanna és Dakó Noel édesanyja

Hálás szívvel és meghatottan csodáltuk ma az immár 3. osztályos gyermekeink karácsonyi műsorát. Egy kis görbe tükröt tartva elénk mutatták meg,hogy sokszor elfeledkezünk az ünnep igazi valójáról,s felnyitották a szemeket a mindennapi csodákra. Köszönjük szépen a gyerekeknek ezt a lélekmelengető műsort és az odaadó,áldozatos felkészítő munkát a pedagógusoknak. Mindenkinek Istentől áldott békés,szeretetteljes karácsonyt kívánunk!

Szűcs Anita Tóth Panna édesanyja

Nem egyszerű feladat évről évre valamilyen új karácsonyi műsorral előállni, újabb és újabb perspektívából megközelíteni Urunk születésének ünnepét – és mindezt iskolai előadásba szőni. Az pedig végképp kihívás lehet, hogy mindezt 3. évfolyamos gyerekek adják elő a gimnazistáknak.
Úgy gondolom, ma mindkét lépcsőfokot megugrották a diákok és felkészítő tanáraik egyaránt. Amire úgy érzem, ma rávilágított ez a műsor:

A várakozás
Igaz, hogy a műsor kezdetéig várni kellett egy bő 15 percet, ám ha belegondolunk, az emberek is vártak a Messiás eljövetelére. Az alsósok ma akarva-akaratlanul megtanítottak bennünket arra, hogy az igazán jó dolgokra, az igazán nagy örömökre gyakran várni kell. Be kell, hogy valljam, én kishitű voltam: a sok várakozás után nem hittem, hogy ebből még valami jó kisülhet. Aztán csalódtam, méghozzá nagyon kellemeset. Megérte várakozni bő 2024 évvel ezelőtt, hiszen üdvösségünk szerzője született meg mindannyiunk örömére, és megérte várakozni ma is, hiszen fantasztikus műsort láthattunk, egy olyan megközelítéséből a karácsonyi misztériumnak, amire én nem is gondoltam. Bízom benne, hogy nemcsak az én, de mindannyiunk szívében megszületett ma a kis Jézus, de ha még nem is ma, a jászol már készen áll odabenn a fogadására.

Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3)
Jó volt látni azt, hogy a gyerekek óriási örömmel és lelkesedéssel voltak jelen a színpadon, és a maguk gyermeki módján megtanítottak bennünket erre is: legyünk olyanok, mint a gyermekek, örüljünk őszintén, tiszta szívből a másiknak, örüljünk tiszta szívből a Megváltó születésének.

Ne légy kishitű!
A kishitűségemből épített falak hamar ledőltek. Miért épültek fel? A már előbb említett várakozás; aztán hát a kisgyerekek – gondoltam én -, hogy fogják a gimnazistáknak előadni a műsort úgy, hogy az lekösse őket, figyelmüket felkeltse, hiszen egészen más korosztály, egészen más gondolkodásmód, meg ilyenkor már mindenki a téli szüneten, a hazamenetelen gondolkozik vagy éppen azon, hogy a diós vagy a mákos bejglit szereti-e jobban: egy szó, mint száz, nehéz ilyenkor koncentrálni az utolsó napon. És ez a fal is ledőlt, képesek voltak olyan műsort a színpadra vinni – méghozzá bő fél órásat -, ami nemcsak lekötötte a nagyokat, de még élvezték is. Ezt bizonyítja a műsor végi vastaps, amely úgy gondolom magáért beszélt – vagy inkább szólt.

Végezetül köszönjük a gyerekeknek, a felkészítő tanároknak ezt a – mondhatom – csodát, és hogy általuk részesülhettünk Jézus születése misztériumának gyermeki, ám annál őszintébb és tanulságosabb megközelítéséből.

Apáti Nándor 12. c