A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

            A holokauszt 77. évfordulóján Nyíregyháza a halottaira emlékezik. Zsidó vallású magyar polgáraira, akik 1840 óta választhatták lakóhelyüknek ezt a várost, részt vehettek gazdasági és kulturális életében.  Arra a megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan szörnyűségre emlékezünk, amely a nyíregyházi zsidóság pusztulásához vezetett. Arra a korra, amely bűnös ideológiák nevében életeket oltottak ki. Auschwitz, Birkenau, Szojva, Máramarossziget, Fogsány haláltáborok és gulágok. A hetvenhét éve történt embertelenségek helyszínei. A kegyetlenség jelképei, amivel megbékélni nem lehet, de szüntelenül emlékeznünk kell rá!

            A magyar holokauszt nem az ország német megszállásával kezdődött, gyökerei 1920-as évekig visszanyúlnak. Állomásai azok a törvények voltak, amelyek fokozatosan megfosztották a zsidókat jogaiktól.

            A zsidók kényszerlakhelyre való költöztetését a közvélemény csak gettósításnak nevezte. A többszázezer főt érintő kormányhatározat végrehajtására az ország területét zónákra osztották. Vármegyéink így – Nyíregyháza is – az I. zónához tartozott. Itt kezdődött legkorábban a gettósítás és a deportálás.

            1944. március 19-re, az ország német megszállása után megszaporodtak a zsidóellenes intézkedések. 1944 április 5-én rendelték el a sárga csillag viselését. A deportálás végrehajtására mintegy 200 főnyi SS alakulat érkezett az országba.

            Nyíregyházi (Szohor) Pál polgármester április 11-én rendelte el a városban élő zsidóság összeírását. A polgármester jelölte ki a városban gettóként a Kótaji (ma Vasvári Pál) – Dohány – Vay Ádám – Jókai utcák, a Bessenyei tér és a Kis tér (ma Mártírok tere) által határolt területeket. Nyíregyházán a gettó házainak ablakait bedeszkázták, a gettóba vezető utcákat kerítéssel zárták el. Az itt lévő házakba már az első nap 3010 személyt zsúfoltak össze. Április 16-a után már a vidéki zsidóság  begyűjtése is folytatódott. Április 28-ára Nyíregyházán a zsidó lakosság összegyűjtése már be is fejeződött. A nyíregyházi gettóból gyűjtőtáborokba szállították a szerencsétlen embereket: Varjúlaposra, Nyírjes-tanyára, Simapusztára és Harangod tanyára. A nyíregyházi gettóban, majd a négy gyűjtőtáborban az embertelen körülmények és verések, kínzások következtében 31 fő vesztette életét.

            A gyűjtőtáborok kiürítése, a deportálás május 14-én kezdődött. Ekkor Nyírjesről indítottak útnak egy csoportot, az úti cél Kassán keresztül Auschwitz II. Birkenau volt május 20-án Harangodról és Simapusztáról vittek embereket, ekkor a harangodi tábort ki is ürítették. Május 22-én és 24-én ismét Simapuszta következett, majd 26-án és június 4-én a nyírjesi tábor. Ez az utolsó transzport, így június 4-én az utolsó foglyokat is elvitték.

            A történelmi vármegyéink Szabolcsot, Szatmárt, Bereget magába foglaló I. zóna 1944. június 5-ére zsidómentes lett. Elárvultak az izraelita iskolák, zsinagógák, közösségi házak, vallási intézmények.

Forrás: Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása, Nyíregyháza, 2004

Filmajánló: Perlasca – Egy igaz ember története

olasz-magyar-francia-svéd háborús filmdráma, 126 perc, 2002

            1944. november 30. csütörtök reggel. Budapesten, a nemzetközi gettó egyik házából rendőrök hajtják a lakókat kifelé. Spanyol menlevelük, amely eddig úgy-ahogy védelmet nyújtott, mától mit sem ér. Angel Sanz Briz, a spanyol követség ügyvivője reggel elhagyta az országot, a magyar belügyminiszter pedig válaszul parancsot adott a védett házak kiürítésére, a zsidók deportálására. A lakók életét egy különös ember, Giorgio Perlasca menti meg.
            A 34 éves férfi papírjai szerint spanyol állampolgár, követségi alkalmazott, aki az elmúlt három hétben a spanyol menlevéllel rendelkező zsidók ügyeit intézte. Amikor aznap reggel elindult a követség Széchenyi-hegyi villájából, még úgy gondolta, hogy utoljára járja végig a védett “spanyol” házakat. Már a zsebében vannak a papírok, hamarosan indulhat Svájcba. Amikor azonban látja a zsidók elhurcolását, meghozza élete legnehezebb döntését: itt marad.
            A következő három hónapban 5200 magyar zsidó életéről gondoskodik. Menleveleket és élelmet oszt, deportáltakat hoz vissza a marhavagonokból, a spanyol kormány nevében tárgyal Budapesten németekkel és nyilasokkal. A hősről, Raoul Wallenberg barátjáról azonban egy lényeges dolgot sem tárgyalópartnerei, sem védencei nem tudtak. Azt, hogy csaló. A spanyol ügyvivő a valóságban sem nem diplomata, sem nem spanyol. Élete, szerepvállalása a korszak egyik legfantasztikusabb története.

Forrás: port.hu

Filmajánló: A csíkos pizsamás fiú

angol-amerikai filmdráma, 94 perc, 2008

            A II. világháború idején járunk. A nyolc éves Bruno (Asa Butterfield) egy náci tiszt védelem alatt álló fia, kinek élete jelentősen megváltozik, mikor apját és vele együtt családját is egy előléptetésnek hála áthelyezik kényelmes berlini otthonukból egy elszigetelt területre, ahol az amúgy is magányos fiúcska senkivel se tud játszani. Az unalom és a kíváncsiság elegye arra sarkallja Brunót, hogy anyja határozott intelmeit semmibe véve megnézze közelebbről is azt a “farmot”, amelyet tisztán látni a házukból. Ott megismerkedik Shmuellel, a korabeli fiúval, aki fura mód a drótkerítés másik oldalán lakik. Az állandóan csíkos pizsamát viselő Shmuellel való találkozások során Bruno megszabadul addigi ártatlanságától, és lassan, de biztosan a körülötte zajló felnőtt világ tudatára ébred. A két gyermek között barátság szövődik, amely természetéből fakadóan pusztító következményeket von maga után.

Forrás: port.hu

Szerző: Laskai Miklós

%d bloggers like this: