Szent Imre Tábor – Öreg Bence most is hazavárt…

Egy ici-pici falu a Zemplénben, wifi, térerő és pláza nélkül, Öreg Bence – egy szerető nagypapa – emlékével… Mégis minden évben egy hétig szentimrések zsivalyától hangos a környék, és ezt az itt élő 118 fős lakosság egyáltalán nem bánja.

Egy évvel ezelőtt ugyanitt, az Öreg Bence Erdei Iskola és Turistaház „M” épületének teraszán megilletődve, szipogva ültünk. Akkor még nem is sejtettük, hogy 2020. tavaszán három hónapig iskolába sem mehetünk, és hogy hosszú hetekig nyári táborozásban nem is reménykedhetünk.

A járványveszély idején aztán egyik kérdés jött a másik után, messengeren, emailben, sms-ben: „Éva néni, lesz tábor?” Május legvégén engedélyezte a kormányrendelet, hogy június 16. után „ottalvós” táborokat szervezzünk.

Június 22-én pedig 41 fővel ismét hazatértünk Öreg Bencéhez. Csaba atya mintha mindig is velünk táborozott volna, Rita néni mintha mindig is sebeket látott volna el, a kilencedikes közösségi szolgálatosok mintha mindig is kenyeret kentek volna, ipari mennyiségben. Holmes, a kiskutyus, a megérkezése utáni első pillanatoktól mindenki kedvence volt, Marci és Julcsi is örültek a környezetváltásnak és életük első tábori élményének. Éva néni és az évek óta „pusztafaluzó” táborozók maradtak a régiek, és már a tábornyitó bobozás után nyilvánvaló volt, hogy az ország talán legkisebb, legegyszerűbb, legészakibb településén megint meg fog történni a csoda.

Egy szülő megfogalmazása miatt merem leírni a szót, aki ezt mondta. “Én nem tudom, mit csináltok azokkal a gyerekekkel Pusztafalun, de ez a tábor egy csoda…” A válasz pedig egyszerű és prózai: mi semmit nem csinálunk a gyerekekkel. Hagyjuk őket játszani, beszélgetni, patakozni, szaladgálni, tábortűz körül énekelni (és táncolni), tóban fürödni, túrázni, focizni. Együtt étkezünk és megvárjuk egymást, esténként elgondolkozunk azon, hogy mit is kaptunk az adott napból, miért lehetünk hálásak. Tábori szentmisén veszünk részt, közös imával kezdjük és zárjuk a napjainkat. Sokat nevetünk. Formálódunk… A kicsik megszólítják a nagyokat és beszélgetnek velük, a bátorságpróba közben fogják a kezüket. A nagyok segítik a kicsiket: teát töltenek és kenyeret kennek nekik, segítenek a ki- és bepakolásban, vigyáznak rájuk, amíg játszanak, átússzák velük a tavat, vezetik a sorversenyt, segítenek nekik a kisboltban, boboznak velük.

Közösség formálódik, képernyőmentes, gyönyörű környezetben. Azt hiszem, ez a csoda. Megtapasztalni és élni a közösséggé formáló szeretetet a természetben, egyszerűségben és nem csengőtől-csengőig, hanem nyugodtan elidőzve. És ezt nem mi csináljuk, hanem maga a nagybetűs Szeretet.

Így írnak erről a „nagygimnazisták”:

„Nagyon sok fáradt gőzt le lehet adni ebben a táborban. A kicsiknek sok túrát kell szervezni, mert máskülönben reggel 5-kor már pörögnek. Én kicsi korom óta járok, és nagyon jó érzés, hogy most én vagyok a nagy. Emlékszem, hogy kis ötödikesként felnéztem a gimisekre, akik vigyáztak ránk meg játszottak velünk, és most én vagyok a nagy, és csinálom, amit őket látva tanultam.” (N.N. és az idei végzősök)

„Nagyon jólesik szerintem mindenkinek az, hogy kicsit távol az okostelefonoktól, jó társaságban és környezetben lehet chillezni. Én is azt tudnám mondani, hogy le tudtuk adni a fáradt gőzt. Amellett, hogy a gyerekek néha túllőttek a célon, nagyon jó volt, hogy tudtunk velük foglalkozni, nekem jólesett, mert én nagyon szeretem a gyerekeket. Ugyebár nekem ez lesz az utolsó évem és nem sok mindenkit ismerek az újabb évfolyamokból, de az biztos, hogy a tábor alatt sikerült többekkel közelebbről megismerkednem.” (A.S. 11. évf.)

„Számomra a tábor azért is volt jó, mivel nem volt mindig kötött a program. Ugyanúgy beszélhettünk a barátainkkal, ezek mellett új emberekkel is meg tudtunk ismerkedni. Sok nevetés, finom kaja, minden, ami kell egy jó táborhoz. A gyerekekkel is jól kijöttünk, volt pár akadály, de megoldottuk azt is közös erővel.  Nekem a tábor leginkább az odafigyelést, a türelmet tanította. És hogy ne adjuk fel, bármilyen nehéz is az adott dolog.” (J.M. 9. évf.)

„Számomra azért volt jó ez a tábor, mert kicsit kiszakadhattam a komfortzónámból és nagyon sok emberrel ismerkedhettem meg. Legnehezebb feladat nekem az volt, hogy a közös hangot megtaláljam a kicsikkel. Meglepődtem, mert ez elég hamar sikerült is. Akiknek még nincs meg az 50 órája, azoknak bátran merem ajánlani ezt a tábort, hogyha szép környezetben, jó fej emberek között szeretné teljesíteni a közösségi szolgálatot. A legjobb dolog talán az volt, hogy nem volt tele túlerőltetett programokkal.” (V.R. 9. évf.)

„Számomra a tábor egy nagyon nagy élmény volt. Sok új baráttal és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. A programok is remekek voltak. Jó volt, hogy a kötött programok mellett sok szabadidőnk volt. Ha összegezni kellene, hogy mit adott ez a tábor akkor három dolgot mondanék: barátság, élmény, tapasztalat.” (I.B. 9. évf.)

„Számomra ez a tábor nagyon nagy élmény és tapasztalat volt. Sok új embert megismertem, s még barátságok is szövődtek. Nekem a legjobban az tetszett, hogy mindenki közvetlen volt mindenkivel. Aki közösségisnek megy, aki nem közösségisnek, mindenkinek csak ajánlani tudom, hisz amik rá várnak: élmények, barátok, szórakozás és persze Nutellás kenyér kenés. :)” (K.P. 8. évf.)

„… ez a tábor hatalmas élmény volt. Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, szereztem új barátokat. Nagyon tetszett, hogy nem voltak kötöttek a programok. A közösségi szolgálatot nagyon jól el lehet végezni ebben a táborban, munka és szórakozás… Sok türelem és kitartás kell a kicsikkel való foglalkozáshoz, de megéri. Ajánlani tudom ezt a tábort, mivel egy nagyszerű közösség azoknak, akik sok élményre, új barátokra és szórakozásra vágynak.” (Cs.N. 9. évf.)

A táborzáró nagy beszélgetésben abban maradtunk, hogy a tábor új neve ezentúl Szent Imre Tábor lesz, és 1. évfolyamtól felfelé várunk szeretettel mindenkit, minden jelenlegi évfolyamról és persze az öregdiákok közül is azokat, akik szívesen jönnek vissza. Továbbra is lehetőség van a közösségi szolgálat teljesítésére – bőven van feladat -, és lehet jönni „csak úgy” is, ahogy Sally fogalmazta, „chillezni”. 🙂

Úgyhogy jövőre is várunk mindenkit szeretettel. Áááámen…
(Csaba atya, Rita néni, Éva néni és minden táborozó)

%d blogger ezt szereti: