„Veni Sancte” évnyitó ünnepségsorozat a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban és összes tagintézményében

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.”

Reményik Sándor: Kegyelem (részlet)

Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető asszonyt nevezte ki Palánki Ferenc megyéspüspök úr az intézmény élére 2019. július elsejével. Az iskola ünnepélyes tanévnyitóján első beszédét tartotta meg igazgatónő, és ekkor mutatta be az új igazgatóhelyetteseket, valamint az új lelki vezetőt. A Veni Sanctét megtisztelte jelenlétével Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök atya, aki a gimnázium 9-12. évfolyamának évnyitóján a misét celebrálta.

A szentmise kezdetén igazgatónő szeretettel üdvözölte az évnyitón megjelent pedagógusokat, diákokat és szüleiket.

„Az első találkozásunk alkalmával szeretném bemutatni iskolánk megújult vezetőségét. Szeretettel mutatom be Rubóczkiné Pekó Brigitta intézményvezető-helyettest, aki az általános iskola 1-4. évfolyamának irányításában segíti munkámat. A másik két intézményvezető-helyettest, Tamás Évát és Kovács Istvánt, akik a felső tagozat és a gimnázium évfolyamainak nevelésében és oktatásában vállalnak vezetői feladatokat. Szeretettel és tisztelettel köszöntöm intézményünk új lelki vezetőjét, Nagy Csaba atyát.”

Ezt követően beszélt a szülői hivatás nehézségeiről, és megköszönte a jelenlévőknek, hogy gyermekük nevelését és tanítását az intézményünkre bízták.

„A krisztusi értékeket képviselve együtt kell állnunk gyermekeink, tanítványaink mellett szülőként és pedagógusként. El kell fogadni gyermekeinket adottságaikkal, képességeikkel, feladatunk a velük született talentumok kibontakoztatása, kamatoztatása” – hangsúlyozta beszédében.

Az új intézményvezető az iskolával kapcsolatos hitvallásáról is beszélt: „Jó iskolát csak együtt, diákok, tanárok közös munkával tudunk építeni. Az iskola az a hely, ahol tanulni, dolgozni kell, de lehet ezt megélni örömtelien, mosolyogva, keresve a pozitív, jó dolgokat, amelyekért hálát adhatunk nap mint nap az Úristennek és egymásnak.”

Gondolatait a következő jókívánsággal zárta: „Kívánom, hogy tíz hónap múlva, az év végi Te Deum-on hálával a szívünkben legyünk itt együtt újra, hogy az év során megéltük az örömhírt, ami hitünk alapja, hogy keresztény fiatalnak lenni nem szomorúság, hiszen tele vagyunk bizalommal, hittel, reménnyel, mert életünk alapja az egymás iránti megbocsátó szeretet.”

Ezután Nagy Csaba iskolalelkész beszéde következett, aki mindhárom korosztályt a maga nyelvén szólított meg, az egymás utáni időpontokban tartott évnyitókon. Nagyon személyessé tette a szónoklatát, hogy saját életéből is idézett példákat a fiataloknak.

Visszaemlékezett, de egyben előre is mutatott azzal, hogy elmesélte, annak idején ő milyen elvárásokat támasztott az ő iskolája, és tanárai felé: „Valami olyasmit vártam diákként, hogy: Mutasd meg, hogy érdemes egy évig itt maradni. És kérlek, mondj olyat, ami a mindennapi élethez kapcsolódik, ami segít megérteni a világot és magamat, azaz röviden megéri, hogy itt maradjak. Mutassátok meg nekem, különösen az életetekkel, hogy az sok erőfeszítés, az a sok törekvés megéri, és a cél betöltheti az életem. Azt kérem tőletek tanároktól, hogy legyetek ti is elkötelezettek az erőfeszítéseitekkel és álmaitokkal, ahogy tanítjátok nekem a tantárgyakat, hogy felfedezhessem, hogy mi igaz, és hogy mi nélkülözhetetlen.”

Csaba atya az első osztályosoknak külön meglepetéssel készült. Egy kedves kis bábot hozott nekik, hogy azt életre keltve szemléltesse a mondanivalóját.

„Képzeljétek elhoztam magammal egy gyerekbábot, Marcit” – mondta a kicsinyeknek. – „Marcit ha kézbe veszem, nem csinál semmit. Akármit csinálok vele, le is tehetem, nem mozdul. Ha belebújok a kezemmel, akkor ez a nyalka huszár életre kel, és elvégzi azokat a műveleteket, amiket az ember a keze által el akar végeztetni. Mi nem vagyunk Isten kezében bábok – ez nyilvánvaló -, de ugyanígy belé költözhet a hívő emberbe Isten Szentlelke, akit ma hívunk, hogy „jöjj Szentlélek” és ugyanúgy vezethet el minket az igazságra. Nyilvánvalóvá tehet számunkra mindent, amit az Isten akar. Mozgathatja, irányíthatja, vezetheti, vezérelheti az életünket. Képessé tehet bennünket az olvasás és az írás megtanulására, nyelveken való beszédre. Képessé tesz a Szentlélek, hogy nagy emberek legyünk!”

Ezek után az iskolalelkész a szülőkhöz fordult, hogy a családi élet fontosságát hangsúlyozza. Felhívta a figyelmet arra a régi igazságra, hogy a családi élet stabilitása ma is összefügg az iskoláink minőségével.

„Az Egyház, az iskola elsősorban a család által akar nevelni, melyet a házasság szentsége tesz erre képessé a belőle fakadó állapotbeli kegyelemmel és a családi együttes sajátos karizmájával. A család helyettesíthetetlen, a nevelésben, Szent II. János Pál írja: A családok, pontosabban a szülők szabadon megválaszthatják gyermekeik számára a vallási és erkölcsi nevelés saját meggyőződésüknek megfelelő módját. Akkor is, ha e feladatokat egyházi intézményre vagy vallásos vezetés alatt álló iskolára bízzák, nevelői jelenlétüknek állandóan és tevékenyen érvényesülnie kell.” – fejtette ki az atya.

A gimnázium szentmiséjén Bosák Nándor püspök atya szólt a fiatalokhoz: „A tudományon keresztül találkozunk mindennap a Szentlélek ajándékaival.” Az iskolában tehát ajándékokat kapunk nap mint nap, a tudomány ajándékát, és az ajándékozó nem más, mint maga a Szentlélek Úristen.”

A szentmisén a diákok valóban szívből énekelték egyik legkedvesebb ifjúsági énekük sorait: „Lélek, add, hogy benned teljesen megbízzak, a vízen bátran veled járjak, és bárhová hívsz, menjek. Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni, taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.”

Ezzel a fohásszal kívánunk egyházmegyénk valamennyi tanévkezdő gyermekének és fiataljának sok kegyelmet és sok örömet az előttünk álló tanévhez.

Az augusztusi meleg időjárás után a figyelem az iskolai munkára irányul, és ahogyan Reményik mondja, követjük mi is az évszakok ritmusát: „Némán, merőn mutat már ősz fele…”

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket 
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd 
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, 
megannyi dús, tündöklő ékszerét. 
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról 
és elgurul, akár a brilliáns. 
A pompa ez, részvéttelen, derült, 
magába-forduló tökéletesség.” 

Kosztolányi Dezső: Őszi reggel (részlet)

Írta: Zagyva Klára tanár

A fotókat készítette: Zagyva Klára és Hubai Levente kollégiumi nevelők

%d blogger ezt szereti: